Az elmúlt években számos alkalommal megfordultam abban a budapesti Nádor utcai épületben, ahol többek között a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (SZORAKÉSZ) irodája működött, működik. Minden alkalommal, amikor a szervezet nevét elolvastam, felötlött bennem az a gondolat, hogy szükséges lenne azoknak a magyarországi zsidóknak a neveit, adatait összegyűjteni, közzétenni, akik a második világháború alatt, után gyakorta nemcsak a munkaszolgálat, a náci koncentrációs táborok, a budapesti gettók borzalmait szenvedték meg, és szerencsés esetben élték túl, hanem emellett balsorsuk a Gulagra, és a szovjet hadifogoly lágerekbe sodorta. Az elképzelés megvalósítására akkor nyílott lehetőség, amikor a kormányzat döntése alapján 2015 a Gulag Emlékév lett, és az ezzel kapcsolatos történeti kutatásokra anyagi keretet biztosítottak. Ekkor fogalmazódott meg részleteiben is az az elképzelés, hogy össze kellene gyűjteni – már amennyire ezt a fennmaradt, a kutatás számára hozzáférhető források lehetővé teszik – az 1939 őszétől a Gulag lágerekbe, majd 1941 késő nyarától a hadifogolytáborokba hurcolt magyarországi zsidók nevét, adatait, sorsuk alakulását. Az elképzelés megvalósítását felkarolta a Jakab és Komor tér 6. Egyesület és a Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete. Segítségükkel a Gulag Emlékév során meghirdetett pályázat keretében kapott támogatás teremtette meg a feltételeit az 1939 őszétől a Gulag rabságra ítélt magyarországi zsidók, az 1941 őszétől szovjet fogságba esett munkaszolgálatosok, és a háború után hadifogolytáborba hurcolt munkaszolgálatosok, gettókból, koncentrációs táborokból kiszabadult zsidók nevének és felkutatható adatainak az összegyűjtésére.
Az érintett magyarországi zsidók nevének, adatainak a teljes körű feltárását jó néhány tényező nehezítette. A rendelkezésre álló – alapvetően csak a mai Magyarország területére vonatkozó – források számos okból teljes körűen nem tartalmazták valamennyi érintett zsidó adatai. Az eredetileg számos esetben orosz nyelvű dokumentumokban a magyar nevek, születési adatok, lakhelyek cirill betűs átírása gyakorta pontatlanul történt. Emellett a zsidók közül jó néhányan – a történelmi korból fakadóan érthető okokból – titkolták zsidó voltukat, származásukat. További gondot jelentett, hogy a második világháborút követően a táblázatokban szereplő, a fogságot túlélő zsidók közül számosan nevet változtattak. További nehézség forrása lett, hogy a dokumentumok egy része a munkaszolgálatos meghatározást igen széles értelemben használta. Hiszen a második világháború alatt honvédségi munkaszolgálatra nem csak azért kerülhetett valaki, mert zsidó vallású, származású volt, hanem politikai okokból, a fegyveres katonai szolgálatot hitbéli meggyőződésből megtagadó, vagy valamilyen szempontból megbízhatatlannak minősített volta miatt is. Mindez következetes forráskritikát igényelt.
A kötet tisztelgés kíván lenni azok előtt a magyarországi zsidók előtt, akik megszenvedték a Gulag táborokat, a hadifogoly lágereket, és akik közül sajnos sokuk számára jeltelen sírban az idegen föld lett végső nyughelyük. Reméljük, hogy az életüket áldozók és családtagjaik, a túlélők számára ez az összeállítás is azt bizonyítja, hogy nem engedjük, hogy emléküket betemesse, nevüket kitörölje a feledés.
Budapest, 2018. január
Botos János